Név: Elinborg Aðallín Róta Morrowind (eredetileg a vezetékneve Stark)
Kor: 31
Nem: Nő
Előtörténet: Elinborg Odinsdóttir és Jonathan Stark törvénytelen leányaként láttam meg a napvilágot egy Isten háta mögötti kis feröeri faluban, Syðrugøta-ban.
Hogy miért is vagyok törvénytlen? Mert egy egyéjszakás kaland gyümölcse vagyok, apám pedig nem nagyon tagadhatna le. Anyám vörös hajú és apró volt, én magasabb és barna lettem.
A gyermekkorom finoman szólva is viharos volt. Apám, anyám, na de az egész kotnyeles családom minden adandó alkalommal egymás haját tépte valami filléres kis ügyön. Én ilyenkor előszeretettel másztam be az ágyam alá és énekeltem magamnak. Mint ahogyan az gazdag családokban lenni szokott, volt egy dajkám. Ő vette észre a kis „hobbim”. A hölgy egy lecsúszott francia bárénekesnő volt, Céleste Gautier név szerint. Ő kezdett el velem komolyabban zeneileg foglalkozni.
Mikor 11 évesen felkerültem a dán mágustanodába, már nagykamaszokat megszégyenítő zenei tudást hordoztam. Az emberekkel viszont nem tudtam bánni. Ez pedig visszaütött tanulmányaim alatt. Egészen addig volt bajos az életem, míg édesanyám férjhez nem ment egy Dominic Morrowind nevű mágushoz. Kedves, türelmes férfi volt, aki nem szégyellte, hogy ha a tanítási szünetekben elvitte a nevelt lányát szánkózni, hegyet mászni vagy operába megnézni egy nagyszabású művet.
Neki is köszönhetem, hogy a zene lett az életem. Sikerült meggyőznie kissé túlaggodalmaskodó anyám, hogy van jövőm ezen a pályán. Beléptem a tanoda kórusába, ahonnan csak végzésem után kerültem ki.
Ekkor jött édesanyám zseniális ötlete, miszerint tanuljak tovább. Így kötöttem ki a Drapanre padsoraiban, a Fauvela ház leányaként. Mérhetetlenül élveztem az egészet. Még a sárkánytant is, pedig a hideg kirázott tőlük eleinte. Ekkoriban már sokszor gondoltam arra, hogy fel kellene vennem a kapcsolatot egyetlen unokatestvérkémmel, Olavurral.
Azon a nyáron ki is eszeltem egy kis túrát neki Erdélybe, ahol megmutattam neki a sárkányokat. Hát, mondanom sem kell, hogy férfi nőt nem szeretett úgy soha, mint ő a sárkányokat abban a pillanatban. Az ő történetében olvashatjátok, hogy mi lett vele. Én a nyár végével visszatértem a hidegbe és edzettem a hangszálaim.
Mikor végeztem az iskolával a moszkvai varázsopera egyik kedvenc mezzoszopránja lettem. A Minisztérium emberei rajongtak értem és vastapssal ünnepelték minden kis hangrezdülésem.
Viszont megtagadtam egy kissé visszataszító alak közeledését, amivel hatalmas lavinát zúdítottam saját nyakamba. Hamar elbocsájtottak, én pedig hápogva-pislogva próbáltam magam túltenni a dolgon. Nevelőapám javaslatára utaztam el Ausztráliába pihenni.
Bárcsak igazán pihenés lett volna a dolog. Hamar azon kaptam magam, hogy egy vámpír lohol a nyomomban és mindenáron a véremre pályázik. Nem voltam egy túl harcias természetű nő, de akkor kitört belőlem a fúria. Viszont a kis kalandomat egyvalaki nagyon megsínylette. Egy fiatal lány, akinek a családjához betört az átkozott. Pontosabban, miattam tört be, mivel a kedves család, szállást adott nekem. A szülőkkel végzett, Phoebe-t, a lányt pedig átváltoztatta. Komoly harc árán tudtam csak végezni a mocsokkal, de sikerrel jártam.
Mérhetetlen volt a bűntudatom. Eldöntöttem, hogy örökbe fogadom, szeretni és nevelni fogom őt, noha nem nevezném egy földre szállt angyalnak… De mégiscsak a lányom lett és felelősséggel tartozom érte.
Alig vettem át az örökbefogadási okmányt, már jött a levél… egy állásajánlat. A Drapanre igazgatói széke rám várt. Így visszatértünk ide, én pedig első dolgomként felvettem kelekótya, nyalókafüggő unokaöcsém.
De az igazi kalandok csak most kezdődnek.
Varázs jártasságok:
Hangulat- és elmemágia. Mint operaénekesnő, a legnagyobb büszkesége a hangja. Ez a pálcájával kombinálva egészen komoly delejes hatások, különféle kisebb-nagyobb tudatmanipulációk és hangulatváltoztatások elérésében segít neki. Ez pedig diákok-tanárok kordában tartásához elengedhetetlen.
Jellem: Alapjába véve egy türelmes, jóindulatú, alkalmasint kissé naivnak mondható nő. Anyáskodó túlféltés is van benne nem kevés. (Szegény Phoebe…) Ha felbosszantják, akkor a hangneme átvált cinikussá és csipkelődővé. Nyitottnak mondható, próbál a tanárokkal és a diákokkal szemben minél toleránsabb és kompromisszumkészebb maradni.
Kinézet: 175 cm magas, barna hajú, kissé vékonyka nő, akit zöld szemekkel áldott meg az ég. Ruházata főleg sötétebb árnyalatú nadrágkosztümökből áll tanítási időben, de jó időben és a szobájában a fiatalos, lezser fazon híve. Haját főleg kiengedve hordja, csak nagyobb eseményekre fésül kontyot.
Pálca: 11 és fél hüvelyk, rózsafa, főnixtoll maggal.
Kor: 31
Nem: Nő
Előtörténet: Elinborg Odinsdóttir és Jonathan Stark törvénytelen leányaként láttam meg a napvilágot egy Isten háta mögötti kis feröeri faluban, Syðrugøta-ban.
Hogy miért is vagyok törvénytlen? Mert egy egyéjszakás kaland gyümölcse vagyok, apám pedig nem nagyon tagadhatna le. Anyám vörös hajú és apró volt, én magasabb és barna lettem.
A gyermekkorom finoman szólva is viharos volt. Apám, anyám, na de az egész kotnyeles családom minden adandó alkalommal egymás haját tépte valami filléres kis ügyön. Én ilyenkor előszeretettel másztam be az ágyam alá és énekeltem magamnak. Mint ahogyan az gazdag családokban lenni szokott, volt egy dajkám. Ő vette észre a kis „hobbim”. A hölgy egy lecsúszott francia bárénekesnő volt, Céleste Gautier név szerint. Ő kezdett el velem komolyabban zeneileg foglalkozni.
Mikor 11 évesen felkerültem a dán mágustanodába, már nagykamaszokat megszégyenítő zenei tudást hordoztam. Az emberekkel viszont nem tudtam bánni. Ez pedig visszaütött tanulmányaim alatt. Egészen addig volt bajos az életem, míg édesanyám férjhez nem ment egy Dominic Morrowind nevű mágushoz. Kedves, türelmes férfi volt, aki nem szégyellte, hogy ha a tanítási szünetekben elvitte a nevelt lányát szánkózni, hegyet mászni vagy operába megnézni egy nagyszabású művet.
Neki is köszönhetem, hogy a zene lett az életem. Sikerült meggyőznie kissé túlaggodalmaskodó anyám, hogy van jövőm ezen a pályán. Beléptem a tanoda kórusába, ahonnan csak végzésem után kerültem ki.
Ekkor jött édesanyám zseniális ötlete, miszerint tanuljak tovább. Így kötöttem ki a Drapanre padsoraiban, a Fauvela ház leányaként. Mérhetetlenül élveztem az egészet. Még a sárkánytant is, pedig a hideg kirázott tőlük eleinte. Ekkoriban már sokszor gondoltam arra, hogy fel kellene vennem a kapcsolatot egyetlen unokatestvérkémmel, Olavurral.
Azon a nyáron ki is eszeltem egy kis túrát neki Erdélybe, ahol megmutattam neki a sárkányokat. Hát, mondanom sem kell, hogy férfi nőt nem szeretett úgy soha, mint ő a sárkányokat abban a pillanatban. Az ő történetében olvashatjátok, hogy mi lett vele. Én a nyár végével visszatértem a hidegbe és edzettem a hangszálaim.
Mikor végeztem az iskolával a moszkvai varázsopera egyik kedvenc mezzoszopránja lettem. A Minisztérium emberei rajongtak értem és vastapssal ünnepelték minden kis hangrezdülésem.
Viszont megtagadtam egy kissé visszataszító alak közeledését, amivel hatalmas lavinát zúdítottam saját nyakamba. Hamar elbocsájtottak, én pedig hápogva-pislogva próbáltam magam túltenni a dolgon. Nevelőapám javaslatára utaztam el Ausztráliába pihenni.
Bárcsak igazán pihenés lett volna a dolog. Hamar azon kaptam magam, hogy egy vámpír lohol a nyomomban és mindenáron a véremre pályázik. Nem voltam egy túl harcias természetű nő, de akkor kitört belőlem a fúria. Viszont a kis kalandomat egyvalaki nagyon megsínylette. Egy fiatal lány, akinek a családjához betört az átkozott. Pontosabban, miattam tört be, mivel a kedves család, szállást adott nekem. A szülőkkel végzett, Phoebe-t, a lányt pedig átváltoztatta. Komoly harc árán tudtam csak végezni a mocsokkal, de sikerrel jártam.
Mérhetetlen volt a bűntudatom. Eldöntöttem, hogy örökbe fogadom, szeretni és nevelni fogom őt, noha nem nevezném egy földre szállt angyalnak… De mégiscsak a lányom lett és felelősséggel tartozom érte.
Alig vettem át az örökbefogadási okmányt, már jött a levél… egy állásajánlat. A Drapanre igazgatói széke rám várt. Így visszatértünk ide, én pedig első dolgomként felvettem kelekótya, nyalókafüggő unokaöcsém.
De az igazi kalandok csak most kezdődnek.
Varázs jártasságok:
Hangulat- és elmemágia. Mint operaénekesnő, a legnagyobb büszkesége a hangja. Ez a pálcájával kombinálva egészen komoly delejes hatások, különféle kisebb-nagyobb tudatmanipulációk és hangulatváltoztatások elérésében segít neki. Ez pedig diákok-tanárok kordában tartásához elengedhetetlen.
Jellem: Alapjába véve egy türelmes, jóindulatú, alkalmasint kissé naivnak mondható nő. Anyáskodó túlféltés is van benne nem kevés. (Szegény Phoebe…) Ha felbosszantják, akkor a hangneme átvált cinikussá és csipkelődővé. Nyitottnak mondható, próbál a tanárokkal és a diákokkal szemben minél toleránsabb és kompromisszumkészebb maradni.
Kinézet: 175 cm magas, barna hajú, kissé vékonyka nő, akit zöld szemekkel áldott meg az ég. Ruházata főleg sötétebb árnyalatú nadrágkosztümökből áll tanítási időben, de jó időben és a szobájában a fiatalos, lezser fazon híve. Haját főleg kiengedve hordja, csak nagyobb eseményekre fésül kontyot.
Pálca: 11 és fél hüvelyk, rózsafa, főnixtoll maggal.
